Amikor babát vársz, mindent elolvasol, mindennek utánajársz, hogy a lehető legjobban felkészülj a kicsi érkezésére. A legtöbben a kilencedik hónapban már úgy érezzük: nincs olyan történés, melyre ne lennénk felkészülve, nincs olyan pontja a ránk váró eseménylistának, melyet ne tudnánk betéve. Aztán valahogy mégiscsak jönnek a meglepetések…
Mi a párommal végigjártuk a szülésre felkészítő tanfolyamot. Megtanultuk töviről hegyire, mi zajlik a testben a terhesség alatt, mi történik szüléskor és elméletben azt is, mire számíthatunk a kórházban. Szuszogtunk és lihegtünk, buzgón jegyzeteltünk, minden kérdésünket bátran feltettük és választ is kapván rájuk, tényleg azt gondoltam: minket aztán nem lehet megfogni, akármit is eszel ki az én furfangos csemetém, nem tud meglepni. A mókás az egészben, hogy nem is ő lepett meg, inkább a saját testem, illetve az, amit vártak tőle. Lássuk, én mit nem tudtam a szülésről és az azt követő pár napról.
1. Ilyet még az életedben nem éreztél
Amikor arról kérdezgettem a tanfolyamon lévőket, a felkészítő dokikat, az anyukámat és családom minden nőtagját, hogy milyen érzés, mindenki mást mondott: az erős menzeszgörcstől a foghúzásig sok minden előkerült a fájdalom-skálán. Utólag azt mondom, egy kolléganőm – aki mára már nagymama – adta a legpontosabb leírást: „A szülés pontosan olyan, mint egy szülés!”
Tényleg nem hasonlítható máshoz, legfőképpen nem ahhoz, amit a filmekben látunk, amikor a hősnő két apróbb nyögéssel és három csepp verejtékkel világra hozza magzatát és két fájás között üdvözülten mosolyog.
A fájdalomcsillapítótól bebódultam és kissé lelassult az idő, tengernyi érzés kavargott bennem, a pániktól a kétségbeesésen át az aggodalomig, hogy minden rendben legyen. A vezérfonal viszont nem az volt, hogy „de jó, megszülhetem a babám”, hanem, hogy „legyen már vége ennek!”
Amikor a kisfiam kibújt, úgy éreztem, darabokra szakadt a világ is, nem csak én – deréktól lefelé. De jó hír is van: az üdvözült mosoly valóban megjelent, amikor felfogtam végre, amit a párom már harmadszor mondott a fülembe: Megszületett!
2. Nem akarsz császármetszést
Legalábbis azért tuti nem, hogy könnyebb legyen a szülés, úgy mindennel együtt. Körülöttem mindenki így szült, a szobatársaim is és a családomban mindenki az anyukámat kivéve, bőven volt kitől hallanom a tapasztalatokat. A szobatársaim irigykedtek rám, hogy csakúgy pattogtam, mint a nikkelbolha, ha sírt a gyerek, ha hozták a gyógyszereket, sőt, mikor beesett az ágy alá a telefonom, négykézlábra vágtam magam és bemásztam érte – négy órával szülés után. A társaim csak nyögtek és bámultak, mikor látták, milyen könnyen mozgok.
A húgom a vágás miatt négy napig fel sem tudott kelni, csak sírt, hogy más pelenkázza a fiát és csak akkor ölelheti magához, ha odaadják neki. Persze kórháza válogatja, hogy hol mire van lehetőség és engedély, de egy biztos: a császármetszés utáni lábadozás fájdalmasabb és hosszadalmasabb, mint természetes szülés esetében. Persze van, hogy nem lehet elkerülni, de nem feltétlenül ez a könnyebb út.
Olvasd el, mi az a 10 dolog, amit senki nem mond el neked a császármetszésről!
3. Nem vagy inkontinens!
De az inkontinencia-betétekkel igen közeli barátságot fogsz kötni. A tanfolyamon említették a szülést követő vérzést-folyást, sőt, azt is mondták, hogy erős lesz. De az a mennyiség, ami néha akár nagyobb darabokban távozik – roppant furcsa érzés! – elég készületlenül ért. Szerencsére egy idősebb rokontól maradt a családban felnőtt bugyipelenka. Én ebbe helyeztem az óriási inkontinencia-betétet, így sikerült túlélni az első napokat a szülést követően. Roppant nagy előnye, hogy csak szét kell tépni tusolás előtt és mehet a kukába, nem kell a fehérnemű épségéért aggódni.
4. Valami bűzlik…
…és nem Dániában. Az első napon a kórházban többen kerestük a cseppet sem kellemes légközeg forrását, míg rá nem jöttünk, ezek bizony mi vagyunk. A gyermekágyi szag – ami cseppet sem hasonlít vérre, ráadásul keveredik a tömegekben ürülő hormonok gerjesztette fura izzadságszaggal – azt hiszem örökre az agyamba égett. A szülést követő hat hétben végig éreztem magamon (kivéve a tusolásokat követő 5 perceket). Az az érdekes, hogy mikor már mérséklődött annyira, hogy csak én éreztem, megszokta az orrom, mert nem zavart már annyira.
5. Fáj és viszket
Mindegy, hogy milyen módon szültél, ha természetesen, ha császárral, elég nagy eséllyel van valamilyen sebed, heged, aminek gyógyulni kell – az én kisfiam például annyira sietett a karjaimba, hogy nem hagyott időt a dokinak a gátmetszésre, megoldotta magának, így aztán jókora stoppolást nyert meg nekem.
A saját tapasztalataim és a császáros „kolleginák” beszámolói szerint is szörnyű, amikor ezek a sebek gyógyulni kezdenek. Viszket, húzódik, szúr, ég, feszül, szóval minden olyasmit csinál, ami miatt kedved támad piszkálni, vakarni – ami pedig tiltott tevékenység. Meg lehet tőle őrülni, de tényleg. Némely esetben varratszedés is szükséges, ami szintén nem kellemes élmény. És akkor még az anyaméh visszahúzódását kísérő görcsöket nem is említettük…
6. Kövek a mellben
A tejbelövellés napja: az a nap, mikor rájössz, hogy a „kőkemény cicik” nem csak egy jóleső, szexi bók lehet. Az előtej szivárgása folyamatosan zajlik már a terhesség végén, és a szülést követő órákban, napokban is.
Ha azt hiszed, a nagy erőkkel érkező anyatej csak némi mennyiségnövekedést jelent a szivárgásban, nos tévedtél. A dolog úgy kezdődik, hogy néhány óra alatt, egyik pillanatról a másikra – érzetre – tízszeresükre nőnek a melleid. Eszembe jutott a mesében a farkas, akinek köveket varrtak a gyomrába – csak épp én úgy éreztem, valaki alattomban egy-egy sziklát varrt a melleimbe, míg aludtam. Kétségbeesve szaladtam a nővérekhez, és kaptam segítséget: elküldtek forró fürdőt venni, majd géppel „megfejtek”, hogy könnyebben legyek egy kicsit.
Hát könnyebb nem lett semmi, főleg nem a cicim, de a könnyem potyogott, amíg az a gép szivattyúzott. Szerencsés vagyok, hogy a következőkben ezt a feladatot a kisfiamra bízhattam, aki minden gépet felülmúlva, profin könnyített rajtam. A „szikla” dolog egyébként még jó ideig nem szűnik meg, ha más nem is, az jelzi, hogy ideje a szoptatásnak.
7. Szoptatás a kezdetekkor
Bizonyára már a mellek kővé válása előtt is megtapasztalja mindenki az érzést, amikor a baba először hozzáfog a legfőbb feladatához. A legtöbb kórházban ugyanis azonnal mellre teszik a babát még a szülőszobán, szerencsés esetben császármetszést követően is, bár ez a gyakorlat sajnos még ritka hazánkban.
Az ám a megdöbbentő érzés! Mintha a hátad közepéről próbálnának meg valamit kihúzni egy cérnavékonyságú csövön keresztül. Ezzel nekem szintén mázlim volt, fiacskám olyan profizmussal táplálkozott, mintha 9 hónapig csakis ezt gyakorolta volna a pocakomban.
Másoknak nem feltétlenül megy ilyen könnyen: túl lapos, túl kicsi, túl nagy, esetleg befelé forduló mellbimbó, a baba lenőtt nyelve, rossz pozitúra, helytelen technika, kisebesedés… sok-sok indok, melyek a szoptatást igazi rémálommá, fájdalmas élménnyé tehetik. Ide is jut azért jó hír, kitartó gyakorlással áthidalhatók a nehézségek, csak ne csüggedj, és ne adjátok fel! Igazi, csodás élménnyé válik majd.
8. Nagy dolgok
Erről sem esik sok szó a hollywoodi filmek romantikájában. Az a bizonyos első wc-látogatás. Megjegyzem, én már attól elhűltem, hogy a szülőágyról felkeltettek, közölve, hogy addig nem visznek fel osztályra, míg nem pisilek. A saját lábamon? – kérdeztem. Ám mikor ez sikerült, még nem volt vége, az igazán nagy dolgok ezután jöttek.
Az ultimátum, amit kapunk ugyanis a következő: amíg nincs székletürítés, minimum egyszer, addig nem mehetünk haza. Van, akinek két, három (esetemben négy) napig is várnia kell, mire eredmény születik. Én, és akikkel egy szobában voltam, rettegve indultunk neki ennek a dolognak, esküszöm, jobban féltünk, mint a szüléstől. Hihetetlen megkönnyebbülés, amikor ezen túlesel, és ha szerencsés vagy, ezzel le is zárulnak a székeléssel kapcsolatos gondjaid és sosem ismered meg közelebbről az aranyér fogalmát.
9. Komplett patika
Ha véletlenül eljutsz fürdeni, vagy enni, rendes szertartás kíséri a dolgot. Az evéshez be kell venned a vitamint, a magnéziumot, a vasat, meginni a tejszaporító teát. Akinek az étkezés nem program és élvezeti kérdés, csak futtában harap valamit, annak ilyenkor igencsak oda kell figyelnie, hogy ne maradjon ki semmi fontos.
Ha fürdesz, utána tiszta pelenka, betét, no meg a terhes csíkokra való olaj és testápoló, a gátregenerálódást segítő krém vagy spray, a mellbimbóápoló… ha olyan vagy, mint én, aki nem tölt órákat a fürdőszobában, csak az alapvető tusolás-hajmosás részt végzi el nap mint nap, várhatóan te is úgy fogod érezni, hogy bedilizel ettől a rettentő sok piperecucctól és tollászkodástól.
Az is igaz, hogy jól esik egy kicsit magaddal törődni, hiszen éjjel-nappal pelenkázol, szoptatsz, altatsz. Egy ilyen macerás fürdés ilyenkor felér egy szépségszalonban töltött nappal (eszközeinek beszerzése a közértben pedig egy Disneylandben tett látogatással).
10. A végeredmény
Viszlát szégyen! A szülés és azt övező, fentebb részletezett dolgok kapcsán hamar rájössz, fontosabb aggódnivalóid is vannak, mint hogy ugyan mi a csoda ragadt a hajadba. Én már a vajúdás során eljutottam arra a szintre, hogy mikor két orvostanhallgató megkérdezte, bánnám-e, ha végignéznék a szülést, azt mondtam: ugyan dehogy, csak gyertek.
Egy rakás dolog, melytől régen sikítófrászt kaptam volna – foltok a ruhámon, hálóingben mutatkozni vadidegenek előtt, barátokkal beszélgetni a belső szerveimről és azok termékeiről, stb. – hirtelen olyan könnyedén és természetesen elfogadhatóvá válik, hogy az már döbbenet. Az anyává alakulásnak ez is része, hogy új értékrend kerül az életedbe, melybe – félreértés ne essék, nem kell elhagyni magad, ám – a hiúság már nem fér bele.
E cikket olvasva talán azt gondolod, életem legszörnyűbb élményéről számoltam be az imént, melyről mindenkit lebeszélnék. A valóság azonban így hangzik: az átalakult értékrend miatt a fentiek csak apró kellemetlenségek, mivel sokkal fontosabb dolgom van, mint ezekkel törődni.
A kisfiam a legnagyobb ajándék számomra, az pedig, hogy világra hozhattam, a legnagyobb élmény, a legnagyobb csoda és boldogság, amit csak valaha átéltem. Ki is merném jelenteni, hogy soha semmi nem lesz ehhez fogható a hátralévő életemben, ha nem tudnám biztosan, hogy még át fogok esni a szülés csodáján, mert – és erre biztatok őszinte szívvel mindenkit – újra bele fogok vágni.