Ne ess azonnal kétségbe, ha nem jön a baba!

 

Sok párnál előfordul, hogy nem sikerül megfogannia a babának, akit a leendő szülei már nagyon várnak. Ilyen esetben nem kell rögtön megijedni és aggódni, hiszen az is teljesen normális, ha két évbe telik, mire sikerül megfogannia a gyermeknek.
Szakértőkkel beszélgettünk arról, hogyan érdemes ehhez a helyzethez állni, és mi nyújthat segítséget a problémában.

Félegyházy Anna, pszichológus szerint először is fontos, hogy tisztában legyünk az általános és saját helyzetünkre vonatkozó, teherbeeséssel kapcsolatos jellemzőkkel.
A fogamzás a próbálkozások kezdetétől számítva csupán átlagosan 30%-ban történik meg az első hónapban, az első évben ez az arány viszont már 90% körül van. Számos változó befolyásolja a teherbeesés esélyét, ilyen például a kor – a 19-26 év között a nők 92%-a esik teherbe az első évben, míg a 35-39 éves nők 82%-a –, az általános egészség, a reproduktív egészség, vagy az együttlétek gyakorisága. Sok forrás szerint genetikai alapjai is vannak, ki milyen hamar esik teherbe.
– Éppen ezért a legfontosabb, amivel a “rágörcsölést” el lehet kerülni, ha reális elvárásaink vannak arra vonatkozólag, hogy a saját körülményeinket figyelembe véve mennyi időbe is telik teherbe esni. Így, mire az ember ténylegesen aggódni kezdene, általában mégis megtörténik a fogamzás. Emberfüggő, hogy ki mennyire stresszel rá egy ilyen helyzetre, de általánosságban elmondható, hogy amikor a gyermekáldás késik, a leendő szülők gondolatainak túlnyomó része ekörül forog. Ez nem meglepő, így nem is gondolom, hogy a teljes stresszmentesség elérhető lenne, tehát erre törekedni sem érdemes – vélekedett a szakember.

Megnyugtató környezet

Egy ilyen helyzetben az elfogadó, megnyugtató környezet különösen fontos. A párunk támogatása és megértése a mindennapok megpróbáltatásain könnyít.
– Fontos tudnunk, hogy egy krízishelyzetet (ez esetben azt, hogy nem sikerül teherbe esni) minden ember másképp él meg, még a pár tagjai is. Sokat segít, ha a leendő szülők a lehető legrészletesebben megnyílnak egymás előtt. Megeshet például, hogy az egyik félből a helyzet szomorúságot, míg a másikból haragot vált ki, így a reakcióik is különbözőek lesznek. Ha azonban pontosan értjük a másik viselkedésének okát, könnyebb a megfelelő fajta támogatást nyújtani számára. A párunkon kívül a szűk környezetünk további tagjainak megnyugtatása is segítséget nyújthat. Úgy gondolom, hogy érdemes tudatosan választani a környezetünket ebben az időszakban, például elkerülni az olyan helyzeteket vagy személyeket, akiknek a hozzáállása csak még nagyobb aggodalmat kelt – magyarázza a pszichológus.

Számos lelki oka lehet annak, ha nem jön a baba, melyek vagy korai traumákból származnak, vagy a jelenlegi élethelyzethez kapcsolódnak. Megeshet például, hogy a leendő anya még nem köteleződött el teljes mértékben az anyaság gondolata mellett, és ettől egy gát alakul ki benne, ami a fogamzásra is kihat.
A párkapcsolat minősége hasonlóan fontos. Ha bizonytalanok vagyunk a párkapcsolatunkban, az számos olyan kérdést vet fel, melyek letisztázása előrébb való, mint a közös család alapítása.
– Bizonyos esetekben maga a teherbeesés sikertelensége az, ami a stressz kiváltó oka. Ezt olyan példákban lehet jól tetten érni, mikor a pár sokáig próbálkozik a teherbeeséssel, majd végül az örökbefogadás mellett döntenek. Az örökbefogadás lezajlása után pedig mégis megtörténik a fogamzás, amit a nyomás megszűnésének is lehet tulajdonítani. Az ilyen stressz leküzdéséhez különösen ajánlott pszichológusi segítséget kérni – mondja Félegyházy Anna.

Merjünk segítséget kérni

Egy pszichológus támogatása sokat segíthet, ha nem érkezik a várva várt gyermek. Lehetősége van a párnak együtt pszichológushoz fordulnia, valamint külön is. A szakember szerint érdemes együtt érkezni, hiszen az egész időszak arról szól, hogy a pár hogyan küzd meg közösen a nehézségekkel, és hogyan teremtenek együtt egy új családot. A pszichológus segít a pár tagjainak jobban megérteni egymást, feltérképezni a probléma esetleges kiváltó okait, valamint együtt gondolkodik a párral ezeknek esetleges megoldásáról.
– Ezen kívül a szakember többek között segít a helyzethez kapcsolódó negatív érzelmek kezelésében, valamint stresszkezelő, relaxációs technikákat tanít. Az ilyen nehézségekkel foglalkozó pszichológusok támogatása azért is segítség, mert sok hasonló kérdéssel találkoztak már, ami megnyugtatást nyújt abban, hogy nem vagyunk egyedül. A saját részünkről fontos, hogy megpróbáljuk az életünk egyéb területeit sem hanyagolni, teljesedjünk ki a munkánkban, tervezzünk programokat, merüljünk el a hobbijainkban. A párkapcsolat gondozása és erősítése is elengedhetetlen ebben az időszakban – tette hozzá Félegyházy Anna –, ugyanúgy, mint a saját és másik érzéseinek, gondolatainak tisztázása.

Foglalkozni kell az érzésekkel

Társadalmunkban a gyermekvállalásra általában úgy tekintünk, mint egy tartós párkapcsolat velejárója, és teljesen magától értetődőnek gondoljuk, hogy egy pár életében előbb-utóbb eljön az a pont, amikor gyermekeik születnek – magyarázta lapunknak Polányi Orsolya, pszichológus.
– Ezért ha felmerül annak a lehetősége, hogy egy párnak nem lehet gyereke, az pszichológiai szempontból nem csak nagyon megterhelő, de akár traumatikus is lehet az érintettek számára. A termékenységi problémákkal küzdő személyek egy olyan krízissel szembesülnek, ami a saját identitásukra is hatással van. A biológiai szülőség lehetőségének veszélyeztetése vagy elvesztése nem csak a jelen pillanatban jelent nehézséget, de gyakorlatilag a saját értékesség érzésére és az életcélokra is hatással van.
Az érintett személyek egyik elengedhetetlen feladata tehát az identitás újraépítése, ami nehéz és összetett folyamat. Éppen ezért én még nem találkoztam olyan párral, akiknél ez a szituáció nem okozott volna egyáltalán aggodalmat. Persze az, hogy mennyire „stresszel rá” az illető, az nagyon különböző mértékű lehet, és sok tényező befolyásolja – fogalmazott a szakértő, akit arról is kérdeztünk, hogyan lehet pozitívabban hozzáállni egy hasonló helyzethez.

Minden eset egyéni, de a szakember szerint van néhány általános javaslat, amit érdemes átgondolni. Először is fontos, hogy belássuk, ez egy nehéz krízishelyzet az életünkben, és normális és jogos, ha szomorúnak, dühösnek, elveszettnek érezzük magunkat.
Mindenképp foglalkozni kell az érzéseinkkel. Ez általában nem könnyű, de ha azokat meg tudjuk nevezni, és vannak olyan személyek, akikkel meg is tudjuk osztani mindezt, az nagy segítség lehet.
Nagyon fontos, hogy nem szabad magunkat hibáztatni ezért a helyzetért. Ebben támaszt jelenthet partnerünk támogatása is, nagyon jó dolog, ha egy csapatot tudunk alkotni ebben a krízishelyzetben is. Emellett az is lényeges lehet, hogy az addigi hobbijainkra és szabadidős tevékenységeinkre ugyanúgy jusson idő és energia, mint előtte. Ez sokszor nem könnyű, de fontos, hogy valahonnan, valamiből töltekezni tudjunk. – Elég elterjedt az a nézet, hogy ha egy nő nem tud teherbe esni (ráadásul ennek szervi oka nincsen), az azért lehet, mert tudat alatt elutasítja az anyaságot. Ez így egy nagyon leegyszerűsített kijelentés, amit a témában folyó kutatások sem támasztanak egyértelműen alá. Viszont az már bizonyított, hogy az észlelt stressz és szorongás negatív hatással van a teherbeesés valószínűségére. Közvetve tehát lehetnek lelki okai is a terméketlenségnek. Ezért is fontos, hogy egy ilyen szituációban a biológiai, orvosi vizsgálatok mellett az érintettek lelki egészségére is hangsúlyt fektessenek, hiszen bármilyen olyan lelki folyamat, elakadás, ami stresszel jár, veszélyeztetheti a teherbeesést – hívja fel a figyelmet Polányi Orsolya.

Pszichológiai módszerek

Sajnos ma Magyarországon még nem jellemző, hogy a meddőségi klinikákon pszichológiai segítséget is kapjanak a párok, de külföldön az úgynevezett meddőségi centrumokban már gyakran egyértelmű, hogy az egészségügyi szakemberek, orvosok és pszichológusok egy teamet alkotva támogatják az érintett párt.
– Ez azért is fontos, mert a terméketlenség lehetőségének pszichés terhe mellett a meddőségi kezelések is bizonyítottan olyan mértékű stresszel járnak, ami gyakran vezet depresszió vagy más szorongásos állapotok kialakulásához. A pszichológus segítségével olyan módszereket próbálhatnak ki, tanulhatnak meg, amik segítenek a stressz csökkentésében, kezelésében. Ilyenek például az autogén tréning, vagy más relaxációs technikák, mint például a különféle légzésgyakorlatok, vagy a test monitorozása.
Ezenkívül gyakran alkalmazott módszer a kognitív viselkedésterápia is, amely során a negatív gondolati sémák megváltoztatása, átkeretezése a cél. A hipnózis és a vezetett imaginációs technikák is hasznosak lehetnek, ezek a módszerek a pozitív szuggesztiók alkalmazásával segítik az érzelmek feldolgozását. Bizonyos traumák, elakadások feldolgozása különösen hatékony lehet a pszichodinamikus terápia keretein belül. A terapeuta minden esetben egyénileg értékeli azt, hogy milyen eszközökkel vagy milyen módszerek kombinációjával érhető el a legnagyobb haladás az érintett személynél – tudtuk meg a pszichológustól.

Teljes kép a problémáról

A szakértő véleménye szerint a helyzet kezelésekor mindenképpen érdemes minél több információt gyűjtenünk a meddőség orvosi és pszichológiai aspektusairól is, hogy egy teljes és átlátható képet kapjunk a problémáról és a kezelési lehetőségekről; hogy ne csak orvosi kérdésként tekintsünk a terméketlenségre.
– Bizonyított, hogy a termékenységi problémák hátterében sokszor életmódbeli tényezők is állhatnak (például a sport vagy a megfelelő táplálkozás is növelheti a teherbeesés valószínűségét), ezért érdemes több irányban is elindulni a megoldáskeresés során.

A megfelelő tájékozódás után pedig fontos elgondolkodni azon, hogy mi az a pont, ameddig próbálkozni érdemes, melyek azok a kezelések, amik még szóba jöhetnek. Azzal, hogy tisztázzuk, hol van számunkra a határ, valamilyen szinten visszanyerhetjük az életünk feletti irányítást, ez pedig szintén az észlelt stressz csökkenésével jár, és nagyon fontos az is, hogy megtaláljuk azt a stresszkezelő módszert – tette hozzá –, ami számunkra hatékonynak bizonyul, és azt megtanulva megfelelően alkalmazzuk.

Kép: Unsplash / Pixabay

Vélemény, hozzászólás?