Február 1-től százszázalékos a meddőségi kezelések és a meddőségi kezelésekben használt gyógyszerek támogatása – közölte az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi). Continue reading „Százszázalékos lett a meddőségi kezelések és a gyógyszerek támogatása”
A meddőség a női és a férfi reprodukciós rendszer betegsége, mely során csökken a fogantatás esélye, valamint a terhesség kihordásának lehetősége is. Meddőségről akkor beszélünk, ha egy pár esetében 1 éven keresztül fogamzásgátlástól mentes, rendszeres házasélet mellett nem következik be a kívánt terhesség. Continue reading „Érdekességek a meddőségről”
A női meddőség okait boncolgatva, elsőként azon biológiai okokat kell szemügyre vennünk, melyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy 30 éves kor után elkezd csökkenni a termékenységi képesség, és a 40. év után ez a folyamat még nagyobb mértékben érvényesül. Mindemellett, ha bekövetkezik a fogantatás, a kor előrehaladtával egyre nagyobb az esélye a spontán vetélésnek és magzati kromoszóma-rendellenességek kialakulásának. Idősebb életkorban a mesterséges megtermékenyítési eljárások sikeressége is csökken.
Tegyünk egy kis kitérőt, mi is a helyzet a férfiakkal…
A férfiak ilyen szempontból mondhatni „mázlisták”, de mindenképp irigylésre méltó helyzetben vannak, hiszen spermaképzésük folyamatos, igaz, az öregedéssel együtt romolhat a spermaképzés is. A herék vérellátása is változik – herevisszeresség, hereszűkület alakulhat ki -, melynek következtében az oxigenizált vér átáramlása csökken, ezáltal a spermaképzés közel sem tökéletes, mégis folyamatos. Ennek tudatában a férfiak bizony ellustultak, mert joggal gondolják úgy, hogy ráérnek várni a családalapítással és vele együtt a gyermeknemzéssel, hisz nekik – jó esetben többnyire – van idejük, és 50-60 évesen még termelnek spermát, ha nem is olyan jó minőségűt, mint ifjú korukban.
A nőket sajnos az idő nem kíméli: ők nem várhatnak, ketyeg a biológiai órájuk, a túlsúly, a dohányzás és a stressz mellett a legnagyobb ellenségük, az öregedés csökkenti a legnagyobb mértékben a teherbeesés valószínűségét. Vajon miért is?
A petesejtek száma
A nők születésükkor több ezer petesejttel rendelkeznek, embrió korukban már megvan az összes petesejtjük, az embrionális kortól a világrajövetelig elvesztik ennek 10%-át, majd mikor elkezdenek menstruálni és pubertásba kerülnek, szintén ennyit vesztenek. A serdülőkor után néhány ezer petesejt kezd el érni, majd életük során néhány száz lesz, amely meg is érik. Könnyen ki lehet számolni, hogy a nők kb. 160 petesejtet ovulálnak egy életen át. Harmincadik évüket átlépve a nők petesejtjeinek nagy része, akár 50 százaléka is végleg eltűnhet. A női termékenységről szóló kutatások során arra a következtetésre jutottak, hogy a nők petesejtjeinek mindössze csupán 3 százaléka marad meg, mire betöltik negyvenedik életévüket.
Bár minden nő szervezetében e folyamatok eltérő időben jelentkeznek, azt mondhatjuk, hogy átlagosan a 30-as évek közepén csökken a termékenység jelentős mértékben. A petesejtek száma az évek múlásával szépen fogyatkozik, gyakoribbá válnak a reproduktív rendszer betegségei, az ovuláció rendszertelenné válik, a petefészek kevesebb ösztrogént és progeszteront termel, a petesejtek megtermékenyítése – mind a természetes, mind a mesterséges úton való teherbeesés esélye – egyre nehezebbé válik, és emelkedik a petesejt kromoszóma-rendellenességeinek gyakorisága is.
Megtermékenyült és osztódásnak indult petesejt kétsejtes állapotban
Forrás: Alexander Tsiaras: Csodálatos utazás a fogantatástól a születésig c. album
Nagyon sok olyan betegség van, melyek mind abból adódnak, hogy elfogynak a petesejtek. Ennél a pontnál fontos kihangsúlyozni a fogamzásgátlók védő szerepét, ugyanis a nem kívánt terhességek megakadályozása mellett számos egyéb előnnyel jár ezek szedése egy nő esetében: véd az endometriózis, illetve a cisztaképződés ellen, s nem utolsósorban védi a nő petesejtjeit. Vagyis a tabletta szedése alatt az illető hölgy nem ovulál, védi, fogja az ovulációs lehetőségeit, a petesejt-kapacitását.
Éjszakai baglyok figyelem! Műszakváltás!
Az életmód szerepe sem elhanyagolható a termékenység csökkenésében, hiszen nagy- mértékben meghatározza a petesejt károsodását is, hiszen a petesejt a nővel együtt úgy öregszik , mint az agy, a szem, a bőr, tehát ezt is minden negatív hatás ugyanúgy ér:
A felsoroltak mind kihatnak a petesejt állapotára is: a rossz életmód mellett hamarabb öregszik, romlik a petesejt egészsége. Abszolút igaz, hogy egy férfi reprodukciós egészsége, fertilizációs, azaz termékenyítő-képessége is nagyon fontos, mégis a nő, valamint a női petesejt egészségi állapota a meghatározó a reprodukciós ciklusban.
Roppant szenzitív női biológiai ciklikusság – hormonok
A nő biológiai ciklikussága hihetetlenül érzékeny, melyet nagyon könnyű megsérteni. Az, hogy egy párnak (nőnek és férfinak) kisbabája fogan, az élet elképesztő csodája, számtalan faktortól függ, s igen sérülékeny folyamat is egyben, mivel – mindkét nem esetében – nagyon szenzitív rendszerről beszélünk.
Az egész folyamatot első körben a hormonális rendszer működése befolyásolja. Férfiben és nőben is egyaránt fennáll egy bonyolult, ún. endokrinológiai rendszer, mely ennek a folyamat működését irányítja, „vezérli” hormonálisan. Egy nagyon érzékeny és összetett anatómiai rendszerről beszélünk a kismedencében: hüvely, méhnyak, méh, petevezetők, petefészek, belek és hasüreg. Továbbá az egész rendszer genetikai tartalma is egy rendkívül komplex folyamat – fontos tényező, hogy a pár két tagjának milyen génjei vannak, mit visznek tovább és az együttlét (vagyis az ivarsejtek találkozása) során milyen genetikai egyed jön létre.
Mindehhez hozzájárul még sok más belgyógyászati faktor – számít a vércsoport, a vérkép, a szervezetünk neurológiai szabályozása (azaz az idegrendszer), és nem utolsósorban a lélek.
A lélek szerepe
A lelki faktor vitathatatlanul lényeges tényező a fertilizációs és a megtermékenyülési folyamatban, a pszichének a reprodukciós kapcsolata nagyon fontos szempont. Ha valamilyen rendkívüli vagy veszélyhelyzet – például háború – áll elő, az ember azon túl, hogy a stressztől, a lelki nyomástól és félelemtől lefogy, szervezete azonnal észleli, hogy az illető nincs jó állapotban, ezért automatikusan leblokkolhatja a gyermekvállalás folyamatát is. Illetve ha valaki, esetleg egy modell a vele szemben támasztott elvárások (már-már betegesen vékony alkat) miatt tartósan éhezteti, sanyargatja magát vagy drasztikusan fogyókúrázik, sajnos – hátrányára – becsapja szervezetét. Ugyanis szervezete nem tudván, hogy a hölgy pusztán divatból éhezik, valamiért úgy értékeli ezt az állapotot, mint krízishelyzetet, mintha üldöznék, nem lenne elég élelme, vagyis nagy valószínűséggel már nem is lehet gyereke, így védve a testét a terhességtől, hisz abba az illető ilyen állapotban akár bele is halhat. Ha az illető ekkor még terhes is lenne, ami elszívja szervezetének energiáit, akkor a hölgy egész egyszerűen összeroppanna, a teste felmondaná a szolgálatot…
Képletesen fogalmazva ez olyan lehet, mint az autóknál: ha minél régebbi típus és minél egyszerűbb a mechanikája (képzeljünk el egy autót, melyben szinte csak a műszerfalon van három gomb), annál nehezebben és ritkábban romlik el. Míg egy hiper-szuper, kompjuterizált, ultramodern meseautónál ha valami, még a legjelentéktelenebb kis műszer sem működik megfelelően, talán még elindítani sem lehet. Ugyanerről van szó egy olyan bonyolult rendszer esetében is, mint a fogantatásért felelős többlépcsős folyamat.
A női terméketlenség okai a biológiai okokon kívül sokfélék lehetnek, és akár különböző kombinációkban is előfordulhatnak. A következő cikkekben az alábbi részletezésben kerülnek az okok számbavételre:
Ebben a témában már sok hasznos megoldás került segítségként előtérbe melyek főként a fizikai problémákat orvosolják. Én most egy másik oldalról közelíteném meg a témát. A fizikai okok mellett sajnos sokszor a lelki okok azok, melyek idáig vezetnek.
Nézzük meg mik is lehetnek ezek a lelki okok, és mit tehetünk ellenük.
Nem bízunk a párunkban
Ez azt jelenti, hogy korábbról már volt olyan élményünk, amikor párunk nem tartott ki mellettünk, nem állt mellénk. Esetleg megcsalt, de megígérte, hogy többé ilyen nem fordul elő. Ennek természetes következménye, hogy bár igyekszünk megbocsátóak lenni, de ezeket a sérelmeket sajnos nem lehet eltörölni, hisz a bizalom odalett.
Pénzügyi bizonytalanság
Ez sajnos a pénzre vezethető vissza. Hisz mai gazdaságunk az édesanyákat nem, hogy segítené pénzügyileg, de igen nehézzé teszi a gyermekek vállalását. Az anyuka nem csak elesik havi keresetétől, de jelentősen lecsökken bevétele, mellyel sajnos önbecsülése is egyenes arányban változik. Így haszontalannak, eredménytelennek, feleslegesnek érezheti magát. Olyan embernek érzi magát, aki nincs a társadalom hasznára, hisz „csak otthon van, és nem csinál semmit“. Ez persze nincs így, hiszen talán nincs is szebb és nehezebb hivatás az anyaságnál, gyermeknevelésnél. A munkatársak viszont azt látják, hogy az édesanyává emelkedett kolléganő, az eltelt idő alatt már nem tud lépést tartani a cég feszített elvárásaival, és sokszor csak üres kezek felemelkedése jelzi, hogy itt bizony már nincs helye.
Ezeket látva, olyan minták, nyomok kerülhetnek a még gyermektelen nőkbe, mely tudat alatt emészti őket, és gátolja a fogantatást. Az említett példa alapján világosan látják, hogy utódjukról nem lesznek képesek egyedül gondoskodni.
Félelem a kiszolgáltatottságtól
Ez igen sokrétű probléma, mert több félelemről is szól egyszerre. Egyik ilyen félelem, hogy egyedül marad az anya, segítség nélkül. Esetleg szülei már nem élnek, vagy távol vannak és fél attól, hogy egyedül nem tudja ellátni gyermekét, hisz férjének kell az anyagi biztonságukról gondoskodni.
Másik ilyen félelem, hogy párja már nem fogja kívánatos nőnek tartani, és esetleg megcsalja őt, vagy kapcsolatuk már nem lesz a régi. Ide tartozik még az is, hogy nem fog olyan elfoglaltságokra időt áldozni, melyeket a szülés előtt még megengedhetett magának. Például nem fog tudni pihenni, utazni, vagy sportolni, a barátnőkkel találkozni. Ez olyan nagy lemondás, melyre nem vagyunk mindig felkészülve, hisz nem igazán látunk rá pozitív példát.
Nem leszek elég jó anya
Ez az aggodalom általában egy segítő nővér mellett, vagy egy komoly érzelmi elvárásokat támasztó anya mellett alakul ki. Ha például testvérünk már több gyermekes anyuka, akkor olyan elvárások születhetnek meg részéről, melyek kimondatlanul is gátat szabhatnak számunkra. Ez persze nem tudatos, vagy rosszindulatú. Az édesanya sem azért követeli az unokát, mert szeretne rosszat gyermekének, viszont elvárásával komoly megfelelési kényszerbe hajszolhatja gyermekét.
Mindemellett a nőkben e nélkül is felmerül a kérdés, vajon jó anya lesz e. Hisz szeretné megadni mindazt gyermekének melyet esetleg ő nem kapott meg, illetve azt is ami segíti őt a boldog felnőtt élet elérésében.
Nem akarok gyermeket
Ez tudom ijesztőnek hangzik. Mégis fontos ezt a témát is megemlíteni, mert bizony 30 év felett, és főképp negyven felé közeledve nem mindig a vágyaink hajtanak. Nagy a társadalmi nyomás ezen a korosztályon, hogy teljesítse kötelességeit. Néha pedig az elvárások tengerében beleveszve könnyen annak csapdájába kerülhetünk. Kevés nő meri felvállalni, hogy ő bizony nem vágyik az anyaságra, mert számára a függetlenség, és az élet egyéb dolgai fontosabbak. A mai, média által sulykolt divat szerint a nők, mint „csúcsfogyasztók” nem az anyaságban teljesednek ki. Mégis vannak ilyen irányú elvárások minden nő életében.
Félelem az egyedül maradástól
Sajnos ez is a mai kor terméke. A probléma talán onnan indul, hogy a házasság már nem feltétlenül jár együtt a családalapítással. Így bár titkon minden nő vágyik az esküvőre, ez mégsem történik meg mindig. A nők pedig félnek, hogy gyermekszülés után párjuk nem marad mellettük, hisz a törvény sem kötelezi őket erre.
Mindemellett a párkapcsolatok már nem állnak olyan szilárd alapon, mint régen, mert kevés idő jut rá. A rohanás, a mindennapok küzdelme kiveszi az energiát a nőkből. Kevés idő és kitartás marad a kapcsolat ápolására. Ezért hát a párkapcsolat talán ingadozik, és a gyermeket mint mentőövet várjuk ennek megszilárdítására. Sajnos ez nem válik, nem válhat be. Ha egy kapcsolatban probléma volt előtte, az megmarad, sőt még nehezebb lesz később. Hiszen a gyermek érkezésével mind a két fél fáradtabb, hajszoltabb lesz, kevesebb ideje jut egymásra. Ilyen légkörben pedig már-már lehetetlen egy kapcsolati problémát megoldani.
Mindezek talán nem tűnnek komoly oknak, a sok fizikai probléma mellett. Mégsem lehet elmenni mellettük, mert hiába olyan fejlett a tudomány, a lombikbébi program még nem kecsegtet olyan nagy eredménnyel, mint szeretnénk. Tehát hölgyeim kérem fontolják meg a másik oldal megszemlélését, mert bizony néha itt van a megoldás kulcsa.
Hargitai Andi
(A csaladinet.hu 2011. februári cikkíró pályázatára beküldött írás)
A meddőség kérdése: Az elmúlt 20 évben a fejlett országokban a meddőség problémája drámai méreteket öltött. A párok 25-50%-ában már az első gyermek megszületése is nehézségekbe ütközik! Mi lehet az oka?- teszik fel joggal a kérdést. A meddőségnek orvosi szempontból nagyon sok oka lehet, ugyanis általában több tényezős, ún. multifaktoriális problémáról van szó.
A legfontosabbak a következők:
| Hormonális zavarok (pl. ivarmirigyek, agyalapi mirigy, pajzsmirigy betegségei, mellékvese) | 30% |
| Gyulladásos- immunológiai okok (pajzsmirigygyulladás) | 20% |
| A peteérés zavarai | 20% |
| Spermium-ondó betegségei | 20% |
| A petekürt átjárhatóságának zavara | 10% |
Lényeges, hogy az éretlen petesejtből (ún. oocitából) kb. 3 hónap, amíg érett petesejt jön létre és válik alkalmassá a megtermékenyülésre. Ezért is nagyon fontos már a megtermékenyülés előtti 3-6 hónap, mert a káros hatások nemcsak a magzatban, hanem a petesejtben is jelentkezhetnek. Ezért már a gyermekvárás eltervezésekor alapvető hormonális és immunológiai, genetikai vizsgálatok, életstílus, diéta és adott esetben gyógyszeres kezelés is szükséges lehet.
A peteérés zavarai: a korai ovuláció, az anovuláció (mikor az ovulació nem következik be), a szabálytalan menstsruációs ciklusok, a progeszteron, a prolaktin, a TSH szint ellenőrzése és annak korrekciója feltétlen szükséges.
Étrend
Mindkét jövendő szülőnek (tehát a férjnek is!) figyelembe kell vennie a következőket, ugyanis a hormonális egyensúly felborulásának a diéták hibák is lehetnek okozói.
Melyek ezek?
Xenoösztrogének csoportosítása
A fentiek közül különösen fontosak a rovarirtók (DDT és származékaik), a Ftalátok, amelyek megtalálhatók a PVC (műanyag) és más műanyagban, festékekben, ezért a 2008-tól az USA kongresszusa betiltotta ezek alkalmazását. A veszély óriási, mert ételekbe kerülhet az élelemmel, de a mosogatószerekben éppen úgy megtalálhatók, mint a körömfestékekben, a cumisüvegekben, játékok festékében, samponokban, dezodorokban, arckémekben stb. Ezek az anyagok azért is rendkívül károsak, mert nem vagy nagyon lassan bomlanak le, a zsírszövetben raktározódnak és a testsúlycsökkentés (fogyás) során kikerülnek a keringésbe és az anyagcsere felborulását, rákos daganatokat is okozhatnak (emlő-, prostata-, bél rákok).
Természetes növényi anyagokban lévő hormonok (fitoösztrogének) (pl a szójatartalmú ételek) szintén károsak, de hatásuk sokkal rövidebb ideig tart, a szervezetben lebomlanak.
Vitaminok, nyomelemek:
Növényi anyagok
Több gyógynövényről tételeznek fel kedvező hatást. Ezek közül egyről, az Agnus Castus-ról (barátcserjeről) sikerült bizonyítani, hogy javítja egyértelműen a megtermékenyülés esélyét. Ez a növényi anyag egyértelműen javítja a hormonális egyensúly helyreállítását és a termékenységet. A készítmény különösen hatásos, ha a sárgatest fázis megrövidült, a prolactin szint emelkedett, növeli a progesteron- ösztrogén arányt, csökkenti a fokozott vérzést. Fontos azonban tudni, hogy a kezelésnek egyénre szabottnak kell lennie. Ez tehát nem egy olyan „csodaszer”, amelynek hatása mindeki számára egyformán, azonos dózisban és azonos módon alkalmazható a siker reményében.
Étkezés a nemzetközi szervezet (The Foundation of Health) ajánlásai alapján
| Tápanyagok | Nőknek | Férjeknek |
| Fólsav | 400 ug | 400 ug |
| Cink | 30 mg | 30 mg |
| Fólsav | 400 ug | 400 ug |
| Szelén | 100-200 ug | 100-200 ug |
| Halolaj | 1000 mg | 1000 mg |
| Vitamin B6 | 50 mg | 50 mg |
| Vitamin B12 | 50 ug | 50 ug |
| Vitamin E | 300-400 IU | 300-400 IU |
| Vitamin C | 1000 mg | 1000 mg |
| Vitamin A | 2300 IU | – |
Vitamin D napi ajánlott bevitele nemzetközi egységben terhes nőknek és felnőtteknek:
| Korcsoport | Egy napra javasolt dózis | Biztonságosan bevihető mennyiség egy napra eső felső határa |
| Csecsemők | 400–1000 NE | 1000 NE |
| Gyermekek (1–6 év) |
600–1000 NE | 2000 NE |
| Gyermekek (6 év felett) |
600–1000 NE | 2000 NE |
| Serdülők | 800–1000 NE | 4000 NE |
| Felnőtek | 1500–2000 NE | 4000 NE |
| Elhízott felnőttek |
3000–4000 NE | 4000 NE |
| Terhes nők | 1500–2000 NE | 4000 NE |
„Minden hónapban megjön a menstruációm, tehát van peteérésem…” kezdte ezzel a mondattal a konzultációt egy kedves hölgy. Ezt a tévhitet szeretném a következő cikkel eloszlatni és az ovuláció fontosságára felhívni a figyelmet. Mert ez igen fontos, akkor is, ha nem akarunk kisbabát.
A fogantatásnak egyik elengedhetetlen feltétele az ovuláció. Az ovuláció, magyar nevén peteérés, az érett petesejt kilökődése a petefészekből.
Amikor egy kislány megszületik, már ott vannak petefészkében azok a petesejtek, amik később hónapról hónapra megérnek és terhességet eredményezhetnek. Ezért is szokták azt mondani, hogy petesejtjeink annyi évesek ahány évesek mi magunk vagyunk.
Hogyan is néz ki egy normális menstruációs ciklus? Az FSH és az LH hormonok egymást segítve érlelik a tüszőt. Az FSH hormon munkája az érlelés az LH-é a repesztés. Mindkettőnek megfelelően kell működnie az ovuláció érdekében.
Ezeken kívül még az ösztrogén szintünk is emelkedik folyamatosan, a ciklus első felében, mert ez a hormon a méhnyálkahártya megfelelő állagának elérésében felelős, többek között.
Ha minden rendben van, akkor a petesejt a ciklus 14. napja körül kilökődik és megtörténhet a fogamzás. Sok esetben a peteérés előbb vagy később következik be, ez nem baj, a lényeg, hogy az ovuláció után 14, de legalább 12 nap elteljen.
Az ovuláció megtörténte után a szervezet gőzerővel elkezdi termelni a progeszteront, ezzel is segítve a megtermékenyített petesejt beágyazódását. Ha fogamzás nem történt, akkor a ciklus végén a progeszteron szint lezuhan és megjön a menstruáció. Kezdődik minden elölről.
Sok esetben azért találkozunk hormonproblémákkal, meddőséggel, nőgyógyászati betegséggel, mert a peteérés elmarad és így progeszteron termelődés sincs a szervezetünkben, viszont ösztrogént azt termeltünk, ezzel máris az ösztrogén felé billent hormonális egyensúlyunk.
Tehát nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem csak akkor kell figyelnünk, hogy ovulálunk-e amikor babát szeretnénk. Az egyensúlytalanság a saját női egészségünk kapcsán sem jó és sok problémához, cikluszavarhoz, meddőséghez, miómához, cisztához stb. vezethet.
Számos módja van annak, hogy ovulációnkról meggyőződjünk. A legbiztosabb mód a hőmérőzés, amikor a progeszterontermelődés miatt megemelkedik a testhőmérsékletünk.
Némelyek biztosabb módszernek tartják az ovulációs teszt használatát, sőt az ovulációs mikroszkópot, ráadásul azt csak egyszer kell megvenni.
Sokan a méhnyak által termelt váladékból tudják, hogy hamarosan peteérésük lesz.
Ha végképp nincs ötletünk arról, hogy van-e ovulációnk, akkor a legbiztosabban egy hormoneredményből tudjuk ezt megállapítani. A vélt ovuláció utáni 7. napon mért progeszteron szintből. 15 nmol / L feletti progeszteron szintnél bár biztosak lehetünk abban, hogy legalábbis a vizsgált ciklusban megtörtént a peteérés és a progeszteron is kielégítően termelődik.
Ne feledjük, hogy saját egészségünk érdekében is fontos tudnunk, hogy minden rendben működik-e a szervezetünkben, ha babát szeretnénk, akkor pedig mindenképpen figyelnünk kell, hogy legyen ovulációnk. Számos lehetőség van, amivel a hormonális eltéréseket rendbe tudjuk tenni, és minél hamarabb ismerjük a problémát annál kevesebb évet kell várnunk a babánkra.
Hogy az ovuláció miért maradhat el és hogyan lehet ezen a problémán segíteni azt a következő cikkben fogom összefoglalni.
Fotó: cuteimage – FreeDigitalPhotos.net
Nekünk, nőknek ketyeg az a bizonyos biológiai óra és felhagyunk korábbi „destruktív” életvitelünkkel a fogantatás és a baba érdekében, de oly kevés szó esik arról, hogy egy leendő apának mi kellene, hogy legyen a kötelessége.
Gyermekvállalás előtt az ember lánya minden befolyásoló tényezőre odafigyel: egészséges étrend, stresszmentes környezet, megfelelő vitaminpótlás, testmozgás, életkor és nem utolsó sorban orvosi vizsgálatok. Mikor testben és lélekben is készen állunk a családalapításra, akkor végül is nincs más dolgunk, mint a természetre, vagyis inkább párunkra bízni a várva várt fogantatás pillanatát.
De mi a helyzet a férfiak termékenységével, egészségével, esetlegesen a rossz szokásaival, és amiről a legritkábban esik szó: az életkorával? Nekünk, nőknek ketyeg az a bizonyos biológiai óra és felhagyunk korábbi „destruktív” életvitelünkkel a fogantatás és a baba érdekében, de oly kevés szó esik arról, hogy egy leendő apának mi kellene, hogy legyen a kötelessége.
Természetesen egy egészséges férfi, egészséges spermával – de milyen is az?
Mennyisége 2-6 ml között tekinthető optimálisnak, pH-értéke 7,2-8,0 között van. Az ejakulátum megtermékenyítő képességét az Egészségügyi Világszervezet ajánlásai szerint állapítják meg: a WHO kritériumai alapján a mintának legalább 15 millió hímivarsejtet kell tartalmaznia milliliterenként, és a spermiumok minimum 30 százalékának szabályos szerkezettel kell rendelkezniük.
A normálisnak tekintett alacsonyabb értékek esetén a nemzőképesség valószínűsége csökken. Ha alacsony a spermiumszám, kevesebb spermium éri el a petesejtet természetes körülmények között, ha a motilitásában, vagy a morfológiájában van eltérés, akkor pedig csökken a túlélés esélye a női ivarszervben, illetve a sperma nehezebben jut el a petesejtig.
A férfiak nemzőképességéről a spermavizsgálat révén alkothatunk képet, többek között a spermiumok számának, a spermiumok mozgási tulajdonságának, valamint a normális és kóros alakú spermiumok arányának a vizsgálatával.
Szerencsére a férfiak meddősége kevés házasságot érint, mindössze 5-6 meddő házasságból 1 esetben fordul elő, hogy a férfi partner a felelős az elmaradt fogantatásért. (A meddőségért az esetek 20%-ban férfi, 39%-ban női, 26%-ban férfi és női okok együtt és 15%-ban ismeretlen tényezők állnak; a férfiak 7%-ának vannak meddőségi problémái.)
Több kutatás is bizonyítja, hogy a rossz szokások mennyire befolyásolják a férfiak termékenységét, illetve a sperma minőségét.
Egy vizsgálatban azt nézték, hogy dohányos férfiak esetében mennyi idő telik el a teherbe esésig, ebben igaz, nem találtak különbséget, viszont más vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy dohányzás következtében fokozódik a spermiumok DNS sérülése.
Egy másik vizsgálatban csökkent a lombik sikeressége dohányos férfiak esetében – mondja Dr. Szabó Ferenc andrológus szakorvos. A dohányzó férfiak spermamintájában nagyobb arányban fordulnak elő a rendellenes alakzatú és mozgású hímivarsejtek, mint nem dohányzó társaikéban és ráadásul az erekciós problémák kialakulására is hatással van a füstölés.
Az alkohol sem különb: amellett, hogy merevedési problémákat okoz és csökkenti a tesztoszteron-szintet, mennyiségi és minőségi értelemben is rontja a spermaképet, de kis mennyiségű, vagy alkalmi alkoholfogyasztás nem befolyásolja a spermatogenezist és a teherbeesést sem. Viszont a C- és E-vitaminok, valamint az olyan ásványi anyagok rendszeres napi bevitele, mint a cink, a szelén és a kismama számára is elengedhetetlen folsav, serkentik az egészséges spermatermelődést. És, hogy ne csak a hölgyeknek kelljen figyelni a vonalaikra: a túlsúlyos férfiaknál gyakoribb a DNS-sérülés is a spermiumokban, ezért a rendszeres testmozgás és a normál súly tartása szintén befolyásoló tényező a termékenységet illetően.
Hogy egy kis kedvet csináljunk a férfiaknak „shoppingolás” terén, elárulhatjuk nekik, hogy babaprojekt idején egyáltalán nem mindegy az sem, hogy milyen alsóneműt hordanak, milyen sportot végeznek, vagy éppen milyen wellness szolgáltatást szeretnének igénybe venni.
Bár egy egészséges, termékeny férfi esetében természetesen nem lehet sorsdöntő az alsógatya fazonja, de mégis inkább kerülje a szűk, testhezálló darabokat, a forró vízben való rendszeres „ázkódást”, a szaunát, és ha lehet, az ülésfűtést se kapcsolja be az autóban, a laptopot pedig mindenképp az asztalra tegye, ne az ölébe.
Kutatások és újságcikkek tömkelege foglalkozik a nők életkorával, pontosabban azzal, hogy miként hat az anya életkora születendő gyermeke egészségére. De mi a helyzet az apa életkorával? Hiszen ahogy a nőknél, úgy a férfiaknál is kezd kitolódni a gyermekvállalás korhatára, s míg a hölgyeknél van egy úgymond „felső határ”, ami után nem javasolt gyermeket vállalniuk, addig a férfiakéról mit sem hallunk.
Pablo Picasso, Charley Chaplin és Marlon Barnado híres férfiak is öregkorban lettek apák.
Nekik, mindnyájuknak fiatal feleségük volt. A különböző vizsgálatok azt igazolták, hogy a létrejövő terhességek száma nem különbözött azoknál a férfiaknál, akik 50-en túl voltak, a 35 év alattiakéval összehasonlítva.
Viszont íme egy rövid, érthető magyarázat arra, hogy miért nagyobb mégis a genetika kockázat idősebb apa esetében: a spermium ős sejtek serdülőkorig kb. 30-szor osztódnak, majd ezek a sejtek egy év alatt kb.23-szor, vagyis ez 20 éves korban 200 osztódás, 45 éves korban 770 osztódásnak felel meg.
Tehát egy spermium ős sejt 45 éves korra már túl van 770 osztódáson, ebből következik, hogy több DNS mutáció fordul elő, fokozódik a genetika eltérések száma, csökken a DNS javító mechanizmusok funkciója, tehát az idős férfi hímivarsejtjei sokkal sérülékenyebbek – magyarázza Dr. Szabó Ferenc.
Mindezeket elmondva összefoglalható, hogy idős korban csökken a férfiak megtermékenyítő képessége és a genetikai mutációk és vetélések száma is magasabb lehet, de önmagában az előrehaladott férfikorban okozott terhesség nem indikációja az intenzív prenatális diagnosztikának, tehát nem kell költséges vizsgálatokat végezni a magzat esetleges genetika, vagy fejlődési rendellenességei miatt, mert a kismama korának megfelelő szokásos nőgyógyászati protokoll is elégséges.
Egy érdekes dologra is rájöttek a tudósok, ami az apa életkorával hozható összefüggésbe: több kutatás igazolta, spermiumokban lévő kromoszómák telomerjei ( „kupakjai” ) a többi sejtben lévő telomerekkel ellentétben nem rövidülnek az életkorral, hanem éppen ellenkezőleg: hosszabbodnak.
Az idősebb korban apává váló férfiak ezért általában hosszabb telomerű kromoszómákat örökítenek át gyerekeiknek, ezáltal potenciálisan tovább élhetnek.
Mindezeket összegezve azért ne felejtsük el, hogy a teherbeesés szempontjából a nő kora sokkal döntőbb, mint az apáé. A tudatos gyermekvállalás esetén 35 felett, ha 6 hónapon belül nem jön össze a baba, érdemes spermavizsgálatot is végezni, de mindenekelőtt a lehető legegészségesebb életmódot folytatni gyermekvállalás előtt, közben és után is, anyának, apának egyaránt.
Szerző: Leitner Olga
Szakértő: Dr. Szabó Ferenc andrológus, urológus szakorvos
Kép: Zappys Technology Solutions / Flickr.com
A D-vitamin anyagcseréje egyedülálló az emberi testben. Minden szervrendszerünk működésére komoly hatást gyakorol: az agyban, illetve a központi idegrendszerben fokozza az idegszövet megújulását, emellett legfontosabb védelmi rendszerünket, a bőrünket érintő daganatok kialakulásának kockázatát is csökkenti.
A vérképző rendszerben segíti az érett vér-sejtek kialakulását, javíthatja a vérszegény állapotot, erősíti a szívizomzatot, a test teljes védekező-rendszerét, májvédő hatású, emellett a cukorbetegség ellen is védelmet nyújthat. A vázrendszer, illetve a belek egészséges működésében is szerepet játszik, nem beszélve endokrin működésünkről.
Az utóbbi évek intenzív kutatásai igazolták, hogy a korábban vitaminnak gondolt biológiailag aktív anyag, lényegében hormonként viselkedik a szervezetünkben. Nincs köze a vitaminokhoz, pusztán orvostörténeti okok miatt nevezik annak. Szerkezete nagymértékben hasonló a szteroid hormonokhoz, mint a mellékvese hormonjai és a nemi hormonok, amelyek közül többet gyógyszerként használunk már évtizedek óta. Az utóbbiak többek között immunológiai és gyulladásos, ízületi betegségek esetén segíthetnek a tünetek enyhítésében.
Sokrétű kutatás bizonyította, hogy a D-vitamin több szervünkre, szervrendszerünkre hat, így szintjének meghatározása, szükség esetén pótlása meghatározó fontosságú (1. táblázat). Ezért nemrégiben számos hazai orvos társaság jutott konszenzusra azzal kapcsolatban, hogy a D-vitamin hiány súlyosságára együtt hívják fel a figyelmet, illetve iránymutatást adjanak a prevenciót és a kezelés javasolt módjait tekintve. Dermatológusok, endokrinológusok, immunológusok, gyermekgyógyászok, ideg- és elme-orvosok, kardiológusok és a szakma egyéb területein gyógyítók értettek egyet abban, hogy lényegesen nagyobb dózisra lenne szüksége szervezetünknek ebből az elengedhetetlen hormonból, mint amennyihez átlagosan hozzájutunk. A legfrissebb tanulmányok szerint ugyanis jelenleg a hazai lakosság körülbelül kétharmada D-vitamin hiánnyal küzd. Korábban ezt az anyagot kizárólag újszülötteknek adták speciális esetekben, ám mivel a legkülönbözőbb betegségek megelőzésében kulcsfontosságú lehet, majdnem mindenkinek többre lenne szüksége a hormonból. Az már korábban is ismert volt, hogy a vérben keringő D-hormon a kalcium-anyagcsere szabályozásában is részt vesz, melynek a csontképződésben, az egészséges csontok fenntartásában van kulcsszerepe.
A D-vitamin (hormon) a kalciumot legfőképp a bélből történő felszívódáson keresztül képes befolyásolni. Tehát a D-vitaminszint függvényében változik a napi kalciumszükséglet is. A nemzetközi ajánlásokban szereplő javasolt kalciumbevitel csakis normális D-vitaminszint mellett elegendő, ugyanis D-vitamin hiányában csontvesztés alakul ki, súlyosabb esetben a csontok szerkezete is megváltozhat, mely különböző csontbetegségekhez vezet. A csonttörések gyakoriságát befolyásolja a csontok mennyiségi és szerkezeti változása. Így csontritkulás esetén fokozott a csonttörések kockázata, mely D-vitamin hiányában tovább nő, akár 40 százalékkal. Ez a hormon segíti az izmok összehúzódását, az idegrendszer és az izmok közötti koordinációt, ezzel is csökkenve az éjszakai izomgörcsök esélyét.
Kiderült az is, hogy ez a hormon kedvező az autoimmun betegségek kezelésében és megelőzésében. Igazolták, hogy az autoimmun betegségek előfordulásának gyakorisága geográfiai szempontból eltérő: észak-dél irányban csökkenő tendenciát mutat. Vagyis minél több a napsütéses órák száma, annál ritkábban fordulnak elő ezek az autoimmun zavarok, melynek szintén köze van a D-vitamin-termeléshez.
Azt azonban csak az utóbbi időben sikerült a kutatásokkal bizonyítani, hogy a D-hormon pótlása a meddőség egyes eseteiben is segíthet. Az endokrin rendszerben a reproduktív szervek igen finoman hangolt rendszert képeznek, melyek érzékenyen reagálnak minden külső és belső hatásra, így a stressz következtében kialakuló hormonváltozásokra is. A termékenységi zavarok részben pszichés, részben endokrin, ill. immunológiai eredetűek is lehetnek. A D-hormonnak szerepe lehet a termékenység növelésében a nők és a férfiak esetében is. Az úgynevezett Müller-féle gátló hormon (AMH) a petefészekben az érett petesejt termelődését, kiszabadulását kontrollálja. Az AMH alacsony szintje, illetve koncentrációjának csökkenése azt jelzi, hogy az érintett közeledik a menopauzához, esélye a gyerekvállalásra csökken.
A Szent András Egyetem kutatói 3200 nőt vontak be vizsgálatukba, akiknek mérték hormonszintjét, és a kapott értékeket összehasonlították biológiai korukkal. „A tanulmány megmutatja, mekkora (AMH) szintet várhatunk egy egészséges nőnél”. A nők termékenysége a harmincas éveik közepétől jelentősen csökken (!), ám ennek mértéke és időpontja igen eltérő. Az AMH szintjének mérése pontosabb módszert ad egy nő termékenységi állapotának meghatározására és jóslására, mint biológiai életkora. A teszt használatával a nők olyan eszközt kaphatnak, amely segíti őket családalapítási terveik pontosításában.
Egy iráni orvos csoport pár száz nőt tett megfigyelés alapján arra jutott, hogy ha egy 20 éves nő vérében milliliterenként 4,1 ng-nál kevesebb az AMH szintje, nagyobb a valószínűsége, hogy korán jelentkezik nála a menopauza, azaz már 45 éves kor előtt. Ezzel szemben azoknak a 20 éves nőknek, akik vérében legalább 4,5 ng AMH mérhető, jó esélyük van arra, hogy csak 50 éves korukon túl következik be náluk a menopauza. Ez az érték 25 évesen már csak 3,8 ng, 30 évesen pedig 2,9 ng, ami azt mutatja, hogy a női termékenység igen gyorsan csökkenhet az életkorral.
(1. táblázat) A D hormon sokirányú hatásai
A policisztás ovárium szindrómával (PCOS) kapcsolatos ismereteink az utóbbi években sokat fejlődtek. Ez a leggyakoribb női endokrin zavar, az egész szervezetre kihat, nőgyógyászati vonatkozásai ellenére nem nőgyógyászati betegség! Panaszokat a serdülőkortól okoz, metabolikus összetevői pedig kardiovaszkuláris elváltozásokhoz vezetnek. A kórkép felismerésének, modern kezelésének megértéséhez alapos szemléletváltásra is szükség van. A PCOS a nők mintegy 18%-ában kimutatható. A szindróma nevét hallva sokakban valami ritka nőgyógyászati betegség ködlik fel. A tájékozott betegek viszont megrökönyödnek, ha panaszaik alapján a kórképet sejtve orvosuktól efféle javaslatot kapnak: „Szedjen fogamzásgátlót…”, „Hogy lenne magának az a baja, hiszen nem is kövér…”, „Akkor jöjjön vissza, ha gyereket akar”. Sőt:az sem jár jobban, aki a kórkép gyakoribb, nem-nőgyógyászati megnyilvánulásának tüneti kezelésével bajlódik, eredménytelenül.
A PCOS számos örökletes és környezeti hatásoktól is befolyásolt megnyilvánulása változó kombinációkban jelentkezhet. A krónikus anovuláció (peteérés hiánya) gyakran, de nem feltétlenül jelent menstruációs zavart vagy a teherbeesés lehetetlenségét, ugyanakkor a PCOS a női meddőség, infertilitás és számos terhességi probléma vezető oka (korai vetélések, placenta-rendellenességek, terhességi cukorbaj, óriásmagzat). Sokkal általánosabbak és egyszerűen felfedezhetők a hiperandrogén (azaz fokozott férfi hormontermelés). Tünetei: zsíros bőr, akne, az androgén-dependens bőrterületek szőrösödése (enyhe bajusz- és szakállképződés, szőrök jelentkezése az emlőbimbók körül, a háton, a fanszőrzet felhúzódása a köldök felé és fölé), férfias típusú hajritkulás, a derék-csípő körfogat hányados megnövekedése. A folyamatok hátterében álló inzulinérzékenység-csökkenés (inzulin rezisztencia) következményes inzulin túltermelődés (hiperinzulinizmus) révén fokozza az androgén hormonok aktivitását is. A betegek nagyobb része a még fellelhető hiedelemmel ellentétben nem túlsúlyos. A hiperinzulinizmus közvetlen megnyilvánulása lehet az édesség iránti vágy, hipoglikémiás epizódok. Kövéreken néha acanthosis nigricans is található, amely az inzulin receptor örökletes csökkent értékűségére utal (1. ábra).
 |
 |
(1 ábra) Acantosis nigricans (feltűnő barna foltok a hónaljban, ill. a nyakon)
A tünetek felől közelítve tehát a serdülőkor utáni acne, hirsutismus, menstruációs zavarok, teherbeesési nehézség, spontán vetélések, placenta-problémák, terhességi diabetes, óriásmagzat, hízási hajlam különösen a hasi területen, fiatal korban jelentkező 2-es típusú diabetes bármelyikének leggyakoribb oka a PCOS. A kórkép gyakoriságánál fogva a felsorolt tünetek bármelyikének észlelésekor fel kell vetnünk a PCOS lehetőségét, és keresnünk kell a többi lehetséges tünetet esetleges meglétét is. Nem kell minden tünetnek meglennie! Ha az anamnesis és a fizikális vizsgálat PCOS-re gyanús (egy-egy hyperandrogenitási és/vagy egy-egy nőgyógyászati tünet is elég), indítsuk el a más betegségektől való elkülönítéshez szükséges vizsgálatokat.
A diagnosztika talán kissé szokatlan gondolatmenetű: a klinikai gyanút nem pozitív laboratóriumi leletekkel, hanem a PCOS-nál ritkább, de más kezelésmódú endokrin kórképek kizárásával igazoljuk. A vizsgálatok természetesen alátámaszthatják a hiperandrogén állapotot (és az inzulin rezisztenciát) más jelek hiányában is, de leginkább a hasonló tüneteket okozó egyéb betegségek kizárására, és a metabolikus szövődmények keresésére szükségesek. A kivizsgálást célszerűen belgyógyász-endokrinológus irányítsa. Emelkedett férfihormon-szinteket, fokozott szabad androgén indexet (FAI) gyakran találunk, de normál leletek sem szólnak PCOS ellen! Nem általános (és nem megkövetelt) az LH/FSH arány lényeges megemelkedése sem. Durva androgén hormon emelkedéseket, ill. egyéb hormoneltéréseket tovább kell vizsgálnunk, a szóba jövő kórképek csökkenő valószínűségi sorrendben: a pajzsmirigyfunkció eltérései, prolactinoma, hormonálisan aktív mellékvese- vagy petefészek betegségek (mellékvese hypertrophia, Cushing, tumorok). A cukorterhelés során mért inzulin szintekkel az inzulin rezisztenciát vizsgálhatjuk, de a módszer az egyéni diagnosztika szempontjából nem mindig ad egyértelmű eredményt. Ultrahang vizsgálattal a policisztás ovárium-tünet (PCO): petefészkenként legalább 12 db, 2-9 mm átmérőjű ciszta (kiéretlen folliculus) és/vagy a petefészkek 10 ml-t meghaladó térfogata. A PCO tünet önmagában nem betegség és megléte sem szükséges a diagnózishoz, ha a hyperandrogenismus és az ovuláció zavara egyértelmű.
Sokféle lehet. A cukormentes étrend mellett az inzulin érzékenyítő készítmények alkalmazása terjedt el. A legújabb megfigyelések és a kísérleti adatok azt mutatják, hogy az inzulin rezisztencia csökkenthető megfelelő dózisú D hormon adásával. (Rebecca L. Thomson, Simon Spedding and Jonathan D. Buckley Vitamin D in the aetiology and management of polycystic ovary syndrome. Clinical Endocrinology 2012 77, 343–350.)
High Prevalence of Vitamin D Deficiency in Infertile
Women Referring for Assisted Reproduction, Luca Pagliardini et al Nutrients 2015, 7, 9972–9984; doi:10.3390/nu7125516.
Miként a fentebb jelzett tanulmány mutatja a meddő nőkben a D-vitamin hiánya egyértelműen kimutatható. Kaliforniai kutatók azt ajánlják, hogy a téli hónapokban akár az ajánlott mennyiség többszörösére növeljük a D-vitamin bevitelt, sőt a sötétbőrűek – mivel náluk nem szintetizálódik olyan könnyen a D-vitamin –, akár a 10-14-szeresére. Ugyan D-vitamin túladagolás 10 000 NE (nemzetközi egység), vagy ennél nagyobb mennyiség huzamos szedésével fordulhat csak elő, ezért érdemes betartanunk a napi ajánlott mennyiségre vonatkozó ajánlásokat. A D-vitamin hiány szempontjából fokozott kockázatnak kitett személyek például az autoimmun betegségekben és más betegségekben szenvedők, bizonyos gyógyszereket szedők, állapotos nők, illetve azok, akik életmódjuk vagy egészségi állapotuk miatt tartósan nem jutnak napfényhez. Mivel csecsemő- és gyermekkorban a D-vitamin hiány kezeléséhez szükséges mennyiség kiszámításához jóval kevesebb adat áll rendelkezésre, ebben a korcsoportban az egyszerre beadandó nagy dózisok helyett a naponta, biztonságosan beadható adagok hosszabb távú használata javasolt. Ráadásul a legutóbbi közlések alapján a D hormon segít az AMH termelődésének fokozásában, az IVF során komoly veszélyt jelentő vetélésék megelőzésében {Seyedeh Zahra Shahrokhi S.Z. et al Role of Vitamin D in female reproduction, Clinica Chimica Acta 455 (2016) 33–38}
| Korcsoport | Egy napra javasolt dózis | Biztonságosan bevihető ennyiség egy napra eső felső határa |
| Csecsemők | 400–1000 NE | 1000 NE |
| Gyermekek (1–6 év) |
600–1000 NE | 2000 NE |
| Gyermekek (6 év felett) |
600–1000 NE | 2000 NE |
| Serdülők | 800–1000 NE | 4000 NE |
| Felnőtek | 1500–2000 NE | 4000 NE |
| Elhízott felnőttek |
3000–4000 NE | 4000 NE |
| Terhes nők | 1500–2000 NE | 4000 NE |
(2. ábra) A D-vitamin napi ajánlott bevitel nemzetközi egységben
A hiányállapot megelőzését segíthetjük, ha táplálkozásunkban is ügyelünk a magas D-vitamintartalmú élelmiszerek rendszeres fogyasztására. Természetes forrásai a halmáj olajok, halak (tonhal, szardínia, lazac, hering, makréla), máj, virágpor, méz, méhpempő, tojássárgája, tej és tejtermékek (vaj, tejszín,), csiperkegomba, zabpehely, búzacsíra, élesztő.
Összességében a meddőséggel járó állapotok kivizsgálása komplex feladat. A kezelés általában egyénre szabott. A legújabb adatok a D hormon fontos szerepét bizonyítják az lombik program során az embrió megtapadásában és fejlődésében egyaránt (IVF).
(Aktualitás! Influenzás időszakban figyeljünk oda még jobban a rendszeres D-vitamin pótlásra. Egy felmérésben ugyanis azoknál a japán iskolásoknál, akik télen és kora tavasszal D-vitamint szedtek, 58 százalékkal csökkent az influenzaszerű megbetegedések száma!)
Indexkép: nenetus/FreeDigitalPhotos
Sok párnál előfordul, hogy nem sikerül megfogannia a babának, akit a leendő szülei már nagyon várnak. Ilyen esetben nem kell rögtön megijedni és aggódni, hiszen az is teljesen normális, ha két évbe telik, mire sikerül megfogannia a gyermeknek.
Szakértőkkel beszélgettünk arról, hogyan érdemes ehhez a helyzethez állni, és mi nyújthat segítséget a problémában.
Continue reading „Ne ess azonnal kétségbe, ha nem jön a baba!”
Meddőségről abban az esetben beszélünk, amikor védekezés nélkül egy év után sem jön létre terhesség. Ennek oka több minden is lehet, ám sokszor a nő hormonális zavarai állnak a sikertelenség mögött. Dr. Lőrincz Ildikó, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyász-endokrinológusa a legfontosabb hormonvizsgálatokat sorolja meddőség esetén.
Continue reading „Nem sikerül teherbe esned? Ezeket a hormonvizsgálatokat érdemes elvégeztetned”