A pénisz felépítése

A pénisz a férfi szaporító szervrendszerének és vizeletkiválasztó-rendszerének része. Az a testrész, melyen keresztül a spermák, valamint a vizelet távoznak a testből.

A hímvessző bonyolult szerv. Szövetek, izmok, artériák, erek és idegek alkotják. A test belsejében kezdődik, a prosztata mellett.

Három, merevedésre képes hengeres testből áll. Ezek közül a szivacsos test (Corpus spongiosum) a húgycsövet öleli körül, a két nagyobb méretű barlangos test (corpus cavernosum) pedig felül – a szeméremcsonthoz tapadva – egymás mellett helyezkedik el.

A barlangos testeket apró rekeszek ezrei alkotják, amelyek képesek vérrel feltöltődni, ezáltal megnagyobbodnak és megkeményednek. Létrejön az erekció, melynek lényege, hogy a hímvessző képes legyen a nő hüvelyébe juttatni a hímivarsejteket.

Az ejakuláció során a spermiumok a húgycsövön haladnak át. A húgycső (urethra) a kismedencében elhelyezkedő húgyhólyagba vezet és a hímvessző teljes hosszán végighúzódik. Azt, hogy ne kerülhessen egyszerre vizelet és ondó a húgycsőbe, a prosztata szabályozza.

A pénisz vöröses, vagy lilás feje, a makk sima, fényes, nyirkos és rendkívül érzékeny.

A külső fityma réteg a pénisz tövétől eredő bőr folytatása, mely önmagába visszahajló réteget képez a makk felett. A nyugalmi állapotban a makkal érintkező ún. belső fityma azonban más jellegű, a szemhéj és a szájüreg belső bőrfelületeire hasonlít. Rugalmasan, szorosan simul a makkhoz.
A fityma végét alkotó gyűrű gazdag idegvégződésekben, így a szexuális tevékenység során is szerephez jut.

A fityma a pénisz alsó részén a fitymafékkel kapcsolódik a makkhoz. A fitymafék a pénisz alján lévő vékony bőrnyelvecske, hasonló a nyelvfékhez.
Teljes visszahúzás esetén a fityma a teljes péniszt betakarja, mivel bősége és lazasága miatt elég jól “csúszik”. A fityma teljes hátrahúzásakor a fitymafék kb. a pénisz felénél található.
A fityma nem csak egy „bőrkarima” a pénisz végén, és nem egy haszontalan, felesleges bőrdarabka. Mérete felnőttkorban egyénenként igen eltérő lehet. Gyermekkorban többnyire teljesen beborítja nyugalmi állapotban a makkot, felnőtt korban a férfiak egy jelentős részénél csak részlegesen fedi.

Fitymaszűkület

Fitymaszűkületről beszélünk, ha a fitymát alkotó bőrredő nyílása szűk. Ilyen esetben az erekció során a megnagyobbodott makkról a fityma egyáltalán nem, vagy csak nehezen húzható hátra. A fitymaszűkület megnehezíti a hímvessző tisztán tartását. A fityma és a makk között felgyűlő váladék gyulladást okozhat.

Fityma letapadása

Csecsemőkorból visszamaradó rendellenesség. Születéskor a fiúgyermekek fitymája hozzá van tapadva a makkhoz. Néhány hónapos korban a fityma és a makk szövetei fokozatosan elválnak egymástól, a fityma hátrahúzhatóvá válik. Gyakran előfordul azonban, hogy a fityma részlegesen vagy teljesen letapad, és nem húzható hátra. A letapadt fityma gyulladást okozhat, és gyakran párosul fitymaszűkülettel, ezért orvosi beavatkozást igényel. Ennek során a fitymát az orvos egyszerűen hátrahúzza.

HERÉK

A herezacskóban (scrotum) helyezkedik el a két ivarmirigy, a here (testis). Itt termelődnek a hímivarsejtek (spermiumok) kb 88 napos ciklusokban, és a hím nemi hormonok (főként tesztoszteron).
A here felcsavarodott csatornákból épül fel, melyek összeszedődnek és a mellékhere feji részébe vezetnek.
A herezacskóban, közvetlenül a herék mellett foglalnak helyet a kanyargós csatornákból álló mellékherék (epididymis), melyek a hímivarsejtek tárolására szolgálnak (itt már nem termelődnek, csak tárolódnak), és csatornáik az ondóvezetékbe (ductus deferens) torkollnak.
Ez a vezeték halad a herezacskóban felfelé, a lágyékcsatornán keresztül a hasüregbe, majd a húgyhólyag (urinary bladder) mögött lefelé húzódva összegyűjti a prosztata (prostate gland) és az ondóhólyagok (seminal vesicle) váladékát és a húgycsőbe ömlik.

A prosztata (Prostate gland) fő szerepe a váladéktermelés, mely hozzájárul az ondó higításához és a hímivarsejtek mozgásához, miután az ondóhólyag (seminal vesicle) váladékával együtt kilövellt a húgyvezetéken át a külvilágba, azaz nő testébe.

Az erekció élettana

Az erekció az idegi, pszichés, hormonális és érrendszeri működések bonyolult összjátéka nyomán, többnyire nemi izgalom hatására jön létre. Az ingerek az öt érzékszervre külön-külön, vagy egymással kombinálva hathatnak: egy illat, egy érintés, egy vágykeltő látvány már beindítja a merevedéshez vezető, szervezetben lejátszódó eseménysorozatot. Amikor olyasmit látunk, hallunk vagy érzünk, ami „szexuálisan izgató″, az agyban – összetett biokémiai folyamatok eredményeképpen – egy speciális hormon szabadul fel, amelynek hatására a hímvessző barlangos részeinek érfalában lévő izmok elernyednek. Ahogy a hímvessző megtelik vérrel, a szövetek tágulásukkal lezárják a hímvessző falában megtalálható vénákat, megakadályozva ezzel a vér elfolyását. A hímvessző szöveteibe beáramlott vér ezáltal keményedést és merevedést eredményez.

Az erekció lényege, hogy a kívánt időben, a megfelelő artériás rendszeren át elegendő mennyiségű vérnek kell megérkeznie a péniszbe, adott ideig ott kell maradnia, és időben eláramolnia. Ez az a mechanizmus, amely a megfelelő mértékű merevedéshez szükséges. Az artériás nyomás a nyugalmi állapot tízszeresére szökik föl.

Az erekció méretének növelése érdekében a vér áramlásának növelése szükséges, ugyanakkor biztosítva kell legyen, hogy a vér ne tudja elhagyni a péniszt. A vér két nagyon kicsi artérián keresztül érkezik a péniszbe az aortából. Ezek az artériák ugyanolyan méretűek, mint amik az ujjakban vannak.

Az alap probléma, ami impotenciát okoz, ha a véredényeket valami elzárja és a vér nem jut el a péniszhez.
A másik nagy probléma a vér kiszivárgása a péniszből a pénisz körüli erekbe – ez egyszerűen fogalmazva olyan, mint egy lyuk a keréken. Minél nagyobb a lyuk, annál több levegőt kell a kerékbe pumpálni, hogy kemény maradjon.