A női meddőség okait boncolgatva, elsőként azon biológiai okokat kell szemügyre vennünk, melyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy 30 éves kor után elkezd csökkenni a termékenységi képesség, és a 40. év után ez a folyamat még nagyobb mértékben érvényesül. Mindemellett, ha bekövetkezik a fogantatás, a kor előrehaladtával egyre nagyobb az esélye a spontán vetélésnek és magzati kromoszóma-rendellenességek kialakulásának. Idősebb életkorban a mesterséges megtermékenyítési eljárások sikeressége is csökken.

Tegyünk egy kis kitérőt, mi is a helyzet a férfiakkal…
A férfiak ilyen szempontból mondhatni „mázlisták”, de mindenképp irigylésre méltó helyzetben vannak, hiszen spermaképzésük folyamatos, igaz, az öregedéssel együtt romolhat a spermaképzés is. A herék vérellátása is változik – herevisszeresség, hereszűkület alakulhat ki -, melynek következtében az oxigenizált vér átáramlása csökken, ezáltal a spermaképzés közel sem tökéletes, mégis folyamatos. Ennek tudatában a férfiak bizony ellustultak, mert joggal gondolják úgy, hogy ráérnek várni a családalapítással és vele együtt a gyermeknemzéssel, hisz nekik – jó esetben többnyire – van idejük, és 50-60 évesen még termelnek spermát, ha nem is olyan jó minőségűt, mint ifjú korukban.
A nőket sajnos az idő nem kíméli: ők nem várhatnak, ketyeg a biológiai órájuk, a túlsúly, a dohányzás és a stressz mellett a legnagyobb ellenségük, az öregedés csökkenti a legnagyobb mértékben a teherbeesés valószínűségét. Vajon miért is?

A petesejtek száma
A nők születésükkor több ezer petesejttel rendelkeznek, embrió korukban már megvan az összes petesejtjük, az embrionális kortól a világrajövetelig elvesztik ennek 10%-át, majd mikor elkezdenek menstruálni és pubertásba kerülnek, szintén ennyit vesztenek. A serdülőkor után néhány ezer petesejt kezd el érni, majd életük során néhány száz lesz, amely meg is érik. Könnyen ki lehet számolni, hogy a nők kb. 160 petesejtet ovulálnak egy életen át. Harmincadik évüket átlépve a nők petesejtjeinek nagy része, akár 50 százaléka is végleg eltűnhet. A női termékenységről szóló kutatások során arra a következtetésre jutottak, hogy a nők petesejtjeinek mindössze csupán 3 százaléka marad meg, mire betöltik negyvenedik életévüket.
Bár minden nő szervezetében e folyamatok eltérő időben jelentkeznek, azt mondhatjuk, hogy átlagosan a 30-as évek közepén csökken a termékenység jelentős mértékben. A petesejtek száma az évek múlásával szépen fogyatkozik, gyakoribbá válnak a reproduktív rendszer betegségei, az ovuláció rendszertelenné válik, a petefészek kevesebb ösztrogént és progeszteront termel, a petesejtek megtermékenyítése – mind a természetes, mind a mesterséges úton való teherbeesés esélye – egyre nehezebbé válik, és emelkedik a petesejt kromoszóma-rendellenességeinek gyakorisága is.

Megtermékenyült és osztódásnak indult petesejt kétsejtes állapotban
Forrás: Alexander Tsiaras: Csodálatos utazás a fogantatástól a születésig c. album

Nagyon sok olyan betegség van, melyek mind abból adódnak, hogy elfogynak a petesejtek. Ennél a pontnál fontos kihangsúlyozni a fogamzásgátlók védő szerepét, ugyanis a nem kívánt terhességek megakadályozása mellett számos egyéb előnnyel jár ezek szedése egy nő esetében: véd az endometriózis, illetve a cisztaképződés ellen, s nem utolsósorban védi a nő petesejtjeit. Vagyis a tabletta szedése alatt az illető hölgy nem ovulál, védi, fogja az ovulációs lehetőségeit, a petesejt-kapacitását.

Éjszakai baglyok figyelem! Műszakváltás!
Az életmód szerepe sem elhanyagolható a termékenység csökkenésében, hiszen nagy- mértékben meghatározza a petesejt károsodását is, hiszen a petesejt a nővel együtt úgy öregszik , mint az agy, a szem, a bőr, tehát ezt is minden negatív hatás ugyanúgy ér:

• Alkohol
• Drog
• Éjszakai átállás – az illető éjszaka dolgozik – és a melatonin-ciklus miatt: hamarabb öregszik, aki éjjel ébren van, dolgozik, és nappal alszik, jelen esetben ugyanis nem az alvás időtartama, hanem a ritmikusság, a környezettel való harmónia számít. (A melatonin egy természetes hormon, mely befolyásolja, illetve szabályozza a bioritmus ébrenlét-aluszékonyság-alvás fázisritmusát.)
• Egészségtelen táplálkozás, a rendszeres mozgás hiánya, túlsúly.

A felsoroltak mind kihatnak a petesejt állapotára is: a rossz életmód mellett hamarabb öregszik, romlik a petesejt egészsége. Abszolút igaz, hogy egy férfi reprodukciós egészsége, fertilizációs, azaz termékenyítő-képessége is nagyon fontos, mégis a nő, valamint a női petesejt egészségi állapota a meghatározó a reprodukciós ciklusban.

Roppant szenzitív női biológiai ciklikusság – hormonok
A nő biológiai ciklikussága hihetetlenül érzékeny, melyet nagyon könnyű megsérteni. Az, hogy egy párnak (nőnek és férfinak) kisbabája fogan, az élet elképesztő csodája, számtalan faktortól függ, s igen sérülékeny folyamat is egyben, mivel – mindkét nem esetében – nagyon szenzitív rendszerről beszélünk.

Az egész folyamatot első körben a hormonális rendszer működése befolyásolja. Férfiben és nőben is egyaránt fennáll egy bonyolult, ún. endokrinológiai rendszer, mely ennek a folyamat működését irányítja, „vezérli” hormonálisan. Egy nagyon érzékeny és összetett anatómiai rendszerről beszélünk a kismedencében: hüvely, méhnyak, méh, petevezetők, petefészek, belek és hasüreg. Továbbá az egész rendszer genetikai tartalma is egy rendkívül komplex folyamat – fontos tényező, hogy a pár két tagjának milyen génjei vannak, mit visznek tovább és az együttlét (vagyis az ivarsejtek találkozása) során milyen genetikai egyed jön létre.
Mindehhez hozzájárul még sok más belgyógyászati faktor – számít a vércsoport, a vérkép, a szervezetünk neurológiai szabályozása (azaz az idegrendszer), és nem utolsósorban a lélek.

A lélek szerepe
A lelki faktor vitathatatlanul lényeges tényező a fertilizációs és a megtermékenyülési folyamatban, a pszichének a reprodukciós kapcsolata nagyon fontos szempont. Ha valamilyen rendkívüli vagy veszélyhelyzet – például háború – áll elő, az ember azon túl, hogy a stressztől, a lelki nyomástól és félelemtől lefogy, szervezete azonnal észleli, hogy az illető nincs jó állapotban, ezért automatikusan leblokkolhatja a gyermekvállalás folyamatát is. Illetve ha valaki, esetleg egy modell a vele szemben támasztott elvárások (már-már betegesen vékony alkat) miatt tartósan éhezteti, sanyargatja magát vagy drasztikusan fogyókúrázik, sajnos – hátrányára – becsapja szervezetét. Ugyanis szervezete nem tudván, hogy a hölgy pusztán divatból éhezik, valamiért úgy értékeli ezt az állapotot, mint krízishelyzetet, mintha üldöznék, nem lenne elég élelme, vagyis nagy valószínűséggel már nem is lehet gyereke, így védve a testét a terhességtől, hisz abba az illető ilyen állapotban akár bele is halhat. Ha az illető ekkor még terhes is lenne, ami elszívja szervezetének energiáit, akkor a hölgy egész egyszerűen összeroppanna, a teste felmondaná a szolgálatot…
Képletesen fogalmazva ez olyan lehet, mint az autóknál: ha minél régebbi típus és minél egyszerűbb a mechanikája (képzeljünk el egy autót, melyben szinte csak a műszerfalon van három gomb), annál nehezebben és ritkábban romlik el. Míg egy hiper-szuper, kompjuterizált, ultramodern meseautónál ha valami, még a legjelentéktelenebb kis műszer sem működik megfelelően, talán még elindítani sem lehet. Ugyanerről van szó egy olyan bonyolult rendszer esetében is, mint a fogantatásért felelős többlépcsős folyamat.

A női terméketlenség okai a biológiai okokon kívül sokfélék lehetnek, és akár különböző kombinációkban is előfordulhatnak. A következő cikkekben az alábbi részletezésben kerülnek az okok számbavételre:

• Hormonális zavarok
  • POF-szindróma
  • A menstruációs ciklus és az ovuláció rendellenességei
    • Nem megfelelő tüszőnövekedés
    • Korai sárgatest képződés
    • LUF-szindróma
    • Nem megfelelő sárgatestfázis
    • Csökkent petefészek kapacitás
  • PCO-szindróma
• Anatómiai rendellenességek, zavarok
  • Méh rendellenességei
  • Petevezető rendellenességei
• Habituális vetélés
• Endometriózis
• Ismeretlen eredetű meddőség