Haladjunk kívülről befelé
A női nemi szerverendszer testfelületen található részét vulvának hívjuk. Ez a szeméremdombtól a gátig tart.
A combok mellett közvetlenül a nagyajkak helyezkednek el. Feladatuk védeni a szerveket a hidegtől és a fizikai sérülésektől, ezért zsírszövet halmozódik fel bennük, így kicsit pufóknak hathatnak. Belső felületük hámja mirigyekben gazdag, melyek folyamatosan váladékot termelek az ajkak nedvesen tartására. A váladék segít megfékezni az esetleges kórokozókat.
A nagyajkakon belül helyezkednek el a kisajkak, amik közvetlen a hüvelybemenetet védik. A kisajkak belső oldalán találhatók a Bartholin-mirigyek. Ezek a mirigyek felelősek a szexuális izgalom során termelődő váladékért.
Az ánusz (végbélnyílás) és a hüvely között találunk egy kis izomköteget, ez a gát, aminek feladata, hogy élesen elválassza egymástól a két nyílást.
A clirotis, azaz a csikló
A húgycsőnyílás felett találjuk a csikló makkját. Ugyanolyan sűrűidegzetű hám borítja, mint a péniszt, ezért ingerlése örömérzetet válthat ki. Ez egy lényegesen nagyobb szerv, mint amit látunk belőle, ugyanis csak a vége, azaz a makk lóg ki a testen kívülre. Nagyobb része belül kettéágazik és körülöleli a hüvelyt és a húgycsövet.
Nem csak érzékenysége miatt lehet a hímvesszőhöz hasonlítani, hanem felépítése miatt is. Akárcsak a péniszben, benne is találunk barlangostesteket, amik izgalom hatására vérrel telnek meg, így váltva ki a csikló merevedését.
A hüvely
A hüvely lényegében egy cső, ami a méh és a külvilág között létesít kapcsolatot. Belülről nyálkahártya borítja, pH-ja enyhén savas, ami arra szolgál, hogy elpusztítsa az esetlegesen bejutó kórokozókat. Fala izmos és nagyon rugalmas, amire szükség is van, mivel sokszorosára kell tágulnia a szülés során, éppen ezért kevés idegvégződés található benne, ennek következtében ingerlése nem okoz akkora örömöt, mint a csiklóé.
A méh
A méh egy vastag simaizomfalú szerv, ami a hasüreg alsó harmadában helyezkedik el. A hüvellyel való találkozását méhnyaknak hívjuk. Ez a terület is termel váladékot, aminek méhnyaknyák a neve és ez is a hüvely nedvesen tartására szolgál. Amikor a nő épp nem várandós és még ovuláció előtt áll, a méh mérete nagyjából ököl méretű, terhesség során azonban sokszorosára gyarapodik. Belsejét vastag nyálkahártya borítja. Ez biztosítja a tapadási felületet a megtermékenyült petesejtnek. Amennyiben nem történt megtermékenyítés, a nyálkahártya menstruációkor leválik és a vérrel együtt távozik, majd a vérzés végeztével újjáépül.
Ugyancsak a méhhez tartoznak a petevezetékek, amik a petesejt útját biztosítják a petefészektől a méhig. Mivel a petesejtnek nincsen ostora mint a hímivarsejtnek, így nem tud aktív mozgást végezni. A petevezeték feladata, hogy a petesejtet eljuttassa a méhbe, éppen ezért – akárcsak a nyelőcső – perisztaltikus mozgással segíti a sejt előrehaladását. A megtermékenyülés szintén a petevezetékben történik. Mire a zigóta a méhbe ér, már többszöröse a petesejt méretének. A petevezeték a méhkürtben ér véget, ami rásimul a petefészekre.
A petefészek és a női nemi ciklus
A petefészek egy páros, mandulaalakú szerv a kismedencében, amit szalagok tartanak a helyén. Nagyjából 400 000 petesejt található a petefészek két felében összesen, amik már az anyaméhben történő fejlődés során létrejönnek.
A pubertást követően ezek közül a sejtek közül átlagosan 28 naponként megérik egy. Az érő petesejt körül tüsző képződik, ami az érést segítő ösztrogén hormont termel. A sejt a ciklus közepén kilökődik, ez az ovuláció.
A sejt nélküli tüsző úgynevezett sárgatestté alakul, ami a másik ismert női nemi hormont, a progeszteront termeli. Ez a hormon váltja ki a méhnyálkahártya megvastagodását, hogy azzal előkészítse a sejt beágyazódását.
A ciklus második felében a pete megindul a petevezetéken keresztül a méhbe. Ha nem termékenyült meg, a sárgatest elsorvad, a méhnyálkahártya pedig leválik, ez a menstruáció. Ha megtermékenyült, a méhbe érve az ekkorra már igen vastag nyálkahártyába beágyazódik. Ebben az esetben a sárgatest nem sorvad el, továbbra is termeli a progeszteront, nehogy leváljon a nyálkahártya. Ez az oka a menstruáció elmaradásának.